Szatmáry Kitti

Szatmáry Kitti

- De anyaaa!
- Nem, nem és nem! Nem festheted be feketére a hajad! Sőt, egyáltalán, semmilyenre!
Boldog családi életkép. Csak a szokásos.
- Nem tudom felfogni, Kitti, hogy juthatott egyáltalán ilyesmi az eszedbe! Tudod, hogy az ilyesmi mennyire roncsolja a hajat? Szeretnéd, ha már negyven évesen félig kopasz lennél?!
Ez az, Kinga, olts te is. Nehogy kiállj mellettem, vagy legalább kimaradj egy jó kis vitából, ne, veszekedjünk. Ez teljesen rád vall, hogy bármikor, bármikor mutathasd, fölöttem vagy. De már nem sokáig! Szeptembertől egyedül járok suliba, nem figyelhetsz rám minden pillanatban többé.
- De láttatok már szőke gótot?
Csodás ütőkártya, azonnal bánom, ahogy kimondtam. Nos, itthon nem ugrálnak az új stílusomért, nem értem, mi bajuk van vele, egyféle szín, bármit bármivel lehet mosni, még praktikus is! De persze, még véletlenül sem látják a dolgok pozitív oldalát...
- Jó, ne is mondjatok semmit, felejtsük el, rendben?
Mindig, mindig csak meghátrálok, elegem van, hogy minden vitából én jövök ki vesztesként. Pedig milyen jól néztem volna ki feketén... Talán még az idióta Bálint is elkerült volna a síri külsőm miatt. Nem, neki semmi köze a nagy átalakulásomhoz, dehogyis. De mindegy, inkább tinihisztisen becsapom magam után a szobaajtóm, levágódok az ágyamra és magam elé teszem a laptopom, hogy fájdítsam egy kicsit a szívem a szebbnél szebb fekete frizurákkal. Azonban megcsörren a telefonom, sms jött Katától. Remek az időzítés. Az üzi nem hosszú, sőt, lényegretörő: na? Újabb sóhajtás kíséretében visszahívom, hogy elsőkézből értesüljön mindenről. Azaz a legújabb veszekedésről, illetve, hogy 18 éves koromig még biztosan Barbie-frizurával hódítok...
Azon rövidke 10 perc után, amíg elbeszéltem neki a délutánom, ő elsiet Ricsihez az utolsó próbák egyikére (brühühü), én pedig folytatom a lázadozást. Azaz, előszedem a fekete lakkom, és még egyszer szépen átfestem vele mind a húsz körmöm. Ez fontos, hiszen ha strandra kerülnék, a pedikűrnek is tökéletesnek kell lennie - nem mintha ennek bármennyi esélye is lenne. Nem, nem megyek strandra, főleg nem mostanában. Sokkal jobban leköt egy érdekes könyv, egy jó film, vagy csak a zenehallgatás a négy fal között... Pedig régen milyen nagy társasági ember voltam! Mi változott?
én.
Valószínűleg, én változtam meg, de nem tudom, mi volt az, ami ezt konkrétan kiváltotta. Talán a csalódás. Talán a felismerés, hogy nincs bennem semmi különleges, pótolható vagyok, bármikor lecserélhető. Nem úgy, mint Kinga. Oh, hogy mennyire utálom, hogy ő ilyen tökéletes! Tökéletes barát, tökéletes teljesítmény, tökéletes barátok. Lehet, hogy sokan utálják, de legalább mindenki ismeri... és valahol tök jó, hogy mindenki fél a nővéredtől. De nem akarok örökké ebben az árnyékban élni, ezt miért nem érti meg senki?
Magam elé húzom a laptopom, és amint bekapcsol egy érdekes háttérkép fogad. Azt hittem, az összes ilyen képet kitöröltem a gépemről...
- Kitti, vacsora.
Hirtelen lecsapom a laptopom tetejét. Már megszokhattam volna, hogy a kopogás halk, aztán hirtelen tör rám, hogy esélyem se legyen tiltakozni. Ennyit a magánszféráról.
- Valami baj van? - Kinga hangja aggódóra vált, ilyenkor majdhogynem ijesztő, mennyire emberi. De csak a fejem rázom és megdörzsölöm a szemeim. Jogos, hogy nem hisz nekem, ki az, aki ilyenkor bármit is elismer?
- Mutasd - ellentmondást nem tűrő hangon eszi ki az ölemből a gépet, még mielőtt esélyem lenne tiltakozni. Nem mintha most megtenném... - Jaj, Kitti, azt hittem, ezen az alakon már rég túltetted magad!
Jogos a szemrehányása, én is ezt hittem. Tudom, mennyire kivoltam, amikor rendes szakítás nélkül egyszer csak megjelent Vele. A legjobb barátnőm és a "pasim", egy szó nélkül... Miért fáj még mindig, ha felidézem? Hiszen már régen volt, és azóta teljesen más tetszik... De az érzés örök.
- Nem értelek - felsóhajt és megölel. Nos, ezért szeretem Kingát. Akkor egész este sírtam neki, de velem volt, nem fordult el tőlem (ő is). Még egy utolsó sóhajtás, amivel kitisztítom a fejem és visszahozom a józan gondolataimat.
- Mi a vacsi?

[You must be registered and logged in to see this image.]

Becenév: Kitti, Kit Kor: 15 Születési idő/hely: 1998. 05. 11., Budapest Szeret: gót, zene, Szent Johanna, magány, kutyák Nem szeret: Bálint, osztálytársak, plázacicák, Máday Szülők: - Anya: Ésiás Réka - 42, olyan, mint Kinga, mind a ketten folyton meg akarják mondani, mit hogyan kellene csinálnom, pedig sokszor abszolút nincs igazuk (vagy csak nem akarom elismerni). - Apa: Szatmáry Gergely - 42, ő az aki, mindig ott volt, sokszor kiállt mellettem, de neki is van egy szigorúbb oldala, amit biztosan jobban ismerek, mint Kinga. Testvér: Szatmáry Kinga - 19, a megtestesült tökéletesség. Mindig ő a legjobb, a legokosabb, mindig neki kell, hogy igaza legyen. Nagyon sokszor van ebből elegem, de az biztos, hogy nagyon jó testvér, rendszeresen kikészítjük egymást, de ha kell, mindig mellettem van. Talán szeretnék is hasonlítani majd rá a jövőben. Legjobb barát: Kata, aki szintén gót, és nagyon megegyezik az ízlésünk egy csomó dologban. Például, imádom, amikor Ricsivel zenélnek. Csoport: tanuló, 10/a Beszélt nyelvek: magyar, francia, angol Hobbi: rajzolás, körömfestés, olvasás, blog Háziállat: Kinga yorkija... Jellem: Mindig elnyomva éreztem magam Kinga miatt, annyira szerettem volna felnőni hozzá, hogy végre kitörjek a hugica szerepéből... Lázadó vagyok, semmi kétség, nem érdekel mások véleménye, nekem viszont mindenről konkrét elképzelésem van, amiben senki nem tud befolyásolni.

Elfogadva!

Na megérkezett Kinga hugicája is. Elhiszem, hogy nem szeretnél a testvéred árnyékában élni, de ez így szokott lenni, ha két lány van egy családban, de persze én erről semmit sem tudok, mert nincs testvérem. Na mindegy a lényeg az, hogy tetszett az egész szóval foglalóz és menj játszani. Jó mulatást!