Becenév: B Kor: 16,5 Születési idő/hely: 1996. július 22. Budapest Szeret: kávé, napló, édességek, mozi, francia Nem szeret: veszekedés, halál, sóska, cigaretta, menő iskolatársak Szülők: Anyukám becses nevén Abigél egy bio bolt tulajdonosa. 44 éves és még mindig olyan akár egy gyermek sokszor. Nem mindig értek egyet vele, de nagyon szeretem. Imádom mikor bohókás és amikor próbál komoly lenni. Inkább apás lánynak mondhatom magam. Apukám(Gábor) fiatalabb 42 éves, vállalkozó. Kicsi korom óta mindig elkényeztetett, roppant gyerek centrikus ember. Nagyon szeretem őt! Testvér: Erik már egyetemista, huszadik életévét járja már. Kapcsolatunk korántsem arról szól, hogy szekáljuk egymást, hogy zavarja, hogy én vagyok a kisebb vagy hogy egyáltalán vagyok! Olyan mintha legjobb barátok lennénk. Szeretet néha túlzott, a bulikba is kísérni akar, de mind ez is csak azt bizonyítja,hogy szeret és vigyázni akar rám. Legjobb barát: állataim és Barbi Csoport: tanuló | szent johanna gimi | 10/a Beszélt nyelvek: angol és francia Hobbi: Naplót vezetek. Minden nap megírom mi történt velem. Sosem maradhat ki semmi. Ebbe nem csak a nem rég történt eseményeket írom meg, vágyakat is-célokat. Csak úgy mint e könyvbe való szöveg firkantás, úgy kisebb-nagyobb teendőim sem maradhatnak el. Mindent szeretek azonnal megcsinálni. Ha valamit például egy kiselőadást az iskolába egy hét múlva kell leadni, én akkor is a feladat kiadásának napján megcsinálom. Ez segít abban, hogy mindig mindenre maradjon időm. Szeretek cetliket ragasztgatni a táblámra, hogy az időm tökéletesen be legyen osztva. Első a tanulás, második amit a szülők kérnek és harmadik az ének gyakorlása. Számomra talán az utóbbi a legfontosabb.|Vannak reggeli kimaradhatatlan teendőim is. Ilyen például a kávé. És bár tudom ennyi idősen nem lenne szüksége koffeinre az embernek én még is szeretem-anyáékat nem zavarja.|Mint minden embernek, nekem is vannak gondjaim, rossz napjaim. Szeretem kisírni magamból a negatív dolgokat, de nem úgy, hogy másnak özönvízként öntsem ki a problémáim. Inkább csak egymagamban szeretek sírdogálni, vagy hosszasan elgondolkozni. Ilyen pityergős kedvem ritkán van szerencsére vidám jelenségnek tudhatom magam.| Háziállat: van kutyám is és nyuszim is
Kedves naplóm!
Újabb szép reggelre ébredtem. Még nem tudom mi vár rám, de úgy érzem nem lesz átlagos a napom. Különös nem? Mintha ezt csak úgy tudhatnám. Mai reggelem is ugyanúgy telt mint mindig. Kávé, kellemes reggeli, készülődés. Izgatott vagyok, vagyon is! Az osztállyal ellátogatunk az egyetemre. Szokásosnál is hamarabb elkészülve igyekeztem az iskolába, gyalog. Furcsa, mindig bevitetem magam apuval, sőt mindig úgy kell könyörögni, hogy üljek már be a kocsiba. Most pedig, olyan gyors voltam, hogy lusta voltam várni rá. De nem unatkoztam. Összefutottam egy barátnőmmel és dumcsizva, együtt tettük meg az iskola felé vezető utat. -Szerinted milyen az egyetem? Biztos klassz hely!- Hasonló áradatokból és kérdésekből állt a beszélgetés részemről. Míg a leányzót sokkal inkább a pasik érdekelték. -És szerinted lenne esélyünk egy egyetemistánál?- Én az ilyen jellegű kérdésekre reakció kép nevettem és vállat vontam. Természetesen nem hiszem, hogy pont egy gimnazistára lenne szükségük, de miért is rombolnám le Kriszten aprócska várának falát. Ő az az igazi nagyszájú, egyedi stílusú ki felkarolt engem. Régen ő is „menők” közé tartozott, de kitagadták mert szembeszállt Miss tökéllyel. Röhejes ez az egész, mintha a középkorban lennénk ahol fejet kell hajtani az uralkodó előtt. De hahóó!!! Ez itt a XXI. század. Épp itt lenne az ideje annak, hogy vele véget vessen ennek az értelmetlen klikkesedésnek, de természetesen nem én leszek az ki végrehajtja ezt. Még mindig bátortalan vagyok és gyengének érzem magam. Remélem hamar rálelek a bátorság titkos főzetére, nagyon jól jönne. Átugrom a lényegtelen részeket és leírom, hogy mi történt miután megérkeztünk az egyetemre. A buszból kiszállva hirtelen elakadt a lélegzetem, hatalmasokat pislogtam. -hűhaa!-Valami hasonló hagyhatta el számat és csillogó szemekkel pásztáztam a tömeget, a hatalmas épületet. A fákat, a sportpályát és még sorolhatnám. Épp szünet volt. Diákok nagy része kiözönlött az udvarra mit pedig kis prünytők elindultunk felfedezni az épületet. Úgy volt, hogy a barátaimmal fedezem fel a terepet, de elkallódtam a közelükből. Riadt ábrázattal indultam el magamtól. Sok tekintet rám szegült szinte hallottam ahogy nevetnek, lehet pár paranoiás vagyok... Téged kedves naplóm szorongattalak a kezemben és félig lehajtott fejjel sietős tempóban suhantam át a folyosón mikor egyszer csak összekoccantam valakivel és én a földön landoltam. Egy magas fiú állt előttem sajnálkozva, majd segítő kezet nyújtva nekem felsegített a földről és az elejtett naplót azaz téged, visszaszolgáltatott nekem. Elkezdtünk beszélgetni és körbevezetett. Tökéletes idegenvezető volt. Szerintem irultam pirultam a jelenlétében. Meg kell hagyni nagyon helyes illetőről van szó. Először érzetem aprócska pillangókat a gyomromban és mondanám, hogy meg kell, hogy öljem a misztikusnak vélt jelenséget/lényt, mert hisz egy egyetemista miért is állna össze egy magamfajtával még is jó érzés, hogy valaki felkeltette az érdeklődésem. Megadta a telefonszámát. Ez jelent valamit? Nem akarom semmiféle hitbe ringatni magam. Nah de folytatom, hogy mi volt! Miután körbevezetett, maradt még egy kis idő a visszaindulásig és kimentünk a padokhoz. Összefutottam Jessica kisasszonnyal és a két csatlósával. Mit ne mondjak nem igazán szimpatizáltak azzal a látvánnyal, hogy azzal a sráccal sétálok. Természetesen be kellett szólnia. És flörtöléshez is volt mersze, de az én pillangócskáim okozója nem viszonozott semmit és még ki is állt értem. Úristen! Ő volna a herceg ki megmenti a szegény lányt, azaz engem? Érdekes elgondolkodás, azért erre az elméletre nem akarok semmit alapozni. Lerázva a szőke ciklont leültünk egy padhoz és jól kiveséztük a gimis életet. Nem sokkal ezek után megpillantottam az én legeslegjobb barátaimat. Elbúcsúztam a sráctól ki hátsóm fájdalmát okozta és egyben a hős lovagom volt. Elindultam a többiekhez hatalmas mosollyal arcomon. (ugye jól éreztem én, hogy nem lesz átlagos a mai napom :$) Természetesen egyből kérdezgetni kezdek. -Hova tűntél??? És kitől búcsúztál el?- Én pedig csak pirulgattam és szokásos bájos vonásokkal arcomon nagyjából elmeséltem mi történt. Még javában benne voltam a sztorizgatásba mikor a busz dudája jelzett, hogy fel kéne szállnunk. Miután visszaértünk a suliba eltöltöttem néhány unalmas tanórát, majd siettem is haza. Először éreztem úgy, hogy nem érdekel amiről a tanár beszél, hogy az idő mintha megakadt volna és sosem fognak csöngetni. Ez nagyon különös érzés tőlem. Amint hazaértem rögtön írni kezdtem ami ma történt. OMG!!! Írást sosem szeretem megszakítani, és sosem hagyom hogy bárki megzavarjon. DE! Felhívott a srác. Ezt most kivételesen nem fogom kinyomni. Aprócska gombócka feszíti torkom és ismét felbukkantak a pillangók. Szerelmes lennék? Én? Ugyan... Nah jó később folytatom az írást, most beszélek valakivel …
pusszi-B
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Gaál Boróka Szer. Május 01, 2013 8:51 pm
Elfogadva!
Nem igazán tudok mit mondani, mert úgy jó, ahogy van, szóval szaladj foglalózni, majd játszani. Jó szórakozást!
by 