Somewhere in neverland

Hihetetlenül boldog voltam és csak ide-oda ugráltam egész reggel készülődés közben. Ma láthatom végre Renit és ez még nem minden. Ma van a legcsodálatosabb nap az egész évben, vagy akár egész életemben. Tapsikolva pakoltam be a bőröndömbe és, majd csak ráülve sikerült becsuknom. Talán kissé sok cuccot viszek két napra, de nem érdekes, mert nekem ezek mind kellenek. Csoki is van nálam, a kispárnám is és még jó pár plüss állatka amiktől nem akarok megválni. Igen lehet nagyon nagy marhaság az, hogy mindig mindenhova viszem magammal ezeket a dolgaimat, de nem tehetek róla, nagyon szeretem őket. A párnám nélkül nem is tudok jól aludni. Gyorsan elköszöntem Ricsitől, meg a többiektől és már indultam is ki a reptérre, izgatottan, mert nem sokszor repülök, főleg nem Párizsba. A reptéren semmi gond sem adódott, bár kissé nehezen igazodtam el, egymagam a nagy tömegben és még csak az otthoni reptéren voltam. Nem tudom mi lesz velem ott kint, remélem Reni hamar kiszúr és nem kell félnem attól, hogy a sok francia között elkavarodok.
A repülő utam nagyon unalmas volt és a nő agyára mentem már, mert folyton kérdezgettem mikor vagyunk már ott, mennyi ideig kell még várni, hogy megérkezzünk és minden ilyesmit. Nyolcszor kértem tőle újabb zacskó mogyorót, mert a fele körülöttem volt a földön, az üléseken és az utasokon is, annyira próbáltam a számba dobálni, csak sajnos nem jött össze. A hölgy hatalmas vigyorral az arcán köszönt el, mikor végre kiszálltam a repülőből és nem sok várakozás után meg is láttam Renit. Se szó, se beszéd, elengedtem a bőröndöm, odafutottam hozzá és jó szorosan megöleltem, annyira hiányzott már.
-Nagyon hiányoztál Reni!-mást nem mondtam, csak szorosan öleltem, remélve, hogy nem fogom megfojtani.

Pár órával később

-Reniiiiii! Csak még egy vattacukrot kérleeek-mersztettem rá, nagy kiskutya szemeket és reméltem, hogy azzal elérek nála valamit, mert annyira szerettem volna, még vattacukrot enni. A cukor felpörgetett a tudat meg még inkább, hogy itt vagyok Disneyland-ben a legjobb barátnőmmel és bármire felülhetek. Az óriás hullámvasút felé kezdtem futni, remélve, hogy ő követni fog engem és már nem érdekelt a vattacukor, mert megláttam, hogy milyen magasról indul. Nem vagyok tériszonyos, és nagyon érdekelt, hogy annak a tetején vajon milyen lehet lenni.  Persze végig gondoltam, hogy ez nekem nem biztos, hogy jó lenne, mert akkor leesne a fejemről a kis Mickey egér fülem, így befordultam valamerre más merre, hátha találok valami érdekeset.
-Találtál valamit Reni?-fordultam barátnőm felé és reménykedtem, hogy ő lát valamit, amit én nem.

Tag: Reniiii łł words: 401 łł notes: remélem elég Virágos lett:$

[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Úgy örülök annak, hogy Virág jön és meglátogat minket. Már nagyon hiányzott és alig vártam, hogy megérkezzen a bohókás barátnőm, akit már jó ideje nem láttam. Azt hittem nem fog feltűnni a hiányuk, hogy minden a legnagyobb rendben lesz és a skypeon való beszélgetések enyhítik a vágyamat, hogy ott legyek én is velük. De nem, tévedtem, csak rosszat tettem azzal, hogy leültem velük beszélgetni.
Most jöttem rá igazán mennyire hiányoznak a barátaim. A nyári vakációban is hiányoztak, mondjuk rengeteget lógtunk együtt hála Zsoltiék garázsának, de akkor is… ezt az űrt, ami most tátong bennem semmi nem tudja betölteni, még Cortez sem… aki hol itt van, hol nincs. Tudom nagyon jól,  hogy miattam tette ezt, miattam szállt szembe az anyáékkal… és nem lehetek szemét dög, nem viselkedhetek önzően. Támogatnom kell, mert ő is támogatott engem, mindig.
Az már másik kérdés, hogy mikor nincs itthon kölcsön veszek pár felsőt és egész nap azokban járkálok. Anyáék is iszonyúan hiányoznak, még anya főztjét is visszasírom! Pedig Justine eléggé jól főz, de nem úgy mint anyu… és akkor még ott vannak a barátaim is. Ők azok, akik a legjobban hiányoznak mellőlem.
- Viráááág!! El se hiszem, hogy itt vagy. – öleltem szorosan magamhoz barátnőmet, akit szörnyen jó újra látni.

- Neee, inkább együnk fagyit, nézd mekkorát adnak ott! – mutatok a vattacukros mellett álló standra, ahol minden ízben lehet kapni fagyit és akkorát, hogy két tölcsérben adják. Egyszerűen nagyszerű ez a hely, s ha eddig nem voltam eléggé beleszeretve Párizsba akkor most már jobban beleestem.
Ha hazajön Cortez vele is elfogok jönni ide, hogy ne csak a vicces dolgokat próbálhassam ki, hanem a romantikust is. Bár Cortez hamarabb ugrana bele a vízbe, mintsem végigússzon velem a szerelemalagútján. Ha most Kinga itt lenne tuti leordítaná a fejem…
Elmosolyodom és sietősre veszem a lépteimet, hogy érjem utol a túlpörgött Virágot.
Megállok mellette és az előttünk lévő hullámvasútra nézek. Hatalmas, ez jut eszembe először róla, és azt, hogy tuti rosszul lennék rajta. Nagyot sóhajtok, majd Virágra mosolygok és megfogom a kezét.
- Nem találtam, de menjünk fel erre. A fiúk kinevetnének, hogy félősök vagyunk… bizonyítsuk be, hogy nem. – kezdtem el húzni magammal a sor végére.
Mi is lehetünk erősek! Amúgy is… egy hullámvasút csak nem tehet bennünk nagy kárt… ugye?
- Amúgy milyen a rockerekkel együtt élni? Meg az egyetem, milyen? – kérdezem tőle kíváncsiskodva, elővéve a nem rég vett medvecukrot, hogy addig se unatkozzunk. – Ricsi még mindig bandát keres?