Becenév: Hell Kor: 18 Születési idő/hely: 1995. április 1 /New Orleans Szeret: olvasni, táncolni, énekelni, tanulni Nem szeret: repülő, turbulencia, hosszas várakozás, skype, msn, hogy ketté akarják szakítani Szülők: Nos, Cordelia Wyatt lenne az anyám, vagyis nem… az is. Neves divattervező, és ránézésre senki nem mondaná meg, hogy már a 36. évét tapossa. Az életem másik felét nála töltöm, így jól kijövünk, többnyire. Oké, a látogatásaim vége veszekedésbe torkollik, és rögeszmésen hibáztatja a volt férjét… mindenért. És van egy apám is Mayerbeck Tamás, 45 éves és ügyvéd. A válások a szakterülete, tényleg… neki is volt már része ebben. Az életem egyik fele az övé. Jelenleg nála élek Magyarországon, ami édesanyámnak cseppet sem tetszik, viszont a suli miatt muszáj. És hát… próbálkozik, tényleg, nagyon, ez dicséretre méltó Testvér: - Legjobb barát: Liza Csoport: tanuló, 12/b. Beszélt nyelvek: angol, magyar, francia és egy kis portugál Hobbi: Barátaival lenni Háziállat: - Jellem: Akár a lány a szomszédból. Kedves nyugodt, segítőkész. Ő az, akit hajnali háromkor is fel lehet hívni – általában akkor még tanul-, ha segítségre van szüksége valakinek. Ugyanakkor néha szomorú is, megviseli az ingázás a két szülő között, bármennyire is nem mutatja, hiába próbál mindkettő kedvére tenni, azért ő sem mindenható. Nem bulizós típus, inkább ül le filmet nézni, vagy megy el vásárolni, esetleg futni. Kitűnő átlaga volt mindig is, mert ő komolyan veszi a tanulást, és minden vágya az, hogy orvos lehessen. Anyjának ez persze nem tetszik, de Helena felettébb makacs, és nyugodt szívvel tojik rá. Humor is van, mellette tényleg nem tud unatkozni az ember, ami valljuk be, furcsa egy eminenstől.
- Ne feledd…. - A tavaszi szünetem a tied, tudom- motyogom monoton hangon, miközben a telefonom fürkészem, és próbálok egyre jobban elsüppedni a limuzin ülésén. Utálom ezt a felhajtást, ami anyám körül van, és még csodálkozik, hogy nem jövök hozzá szívesen. - Talán nyügnek érzed?- kérdezi, és a hangjában van egy olyan él, ami engem is arra késztet, hogy felnézzek a mobilomból. Ezt már kismilliószor átrágtuk, nem értem, miért nem képes felfogni, hogy nem ellene irányul a dolog. - Nem, anya, de tudod, végzős vagyok. Szeretnék bekerülni egy jó egyetemre, anélkül, hogy lefizetnéd őket- teszem hozzá, ahogy látom, nyílik a szája. Tudom, hogy képes lenne rá, és ami a legundorítóbb, még meg is tudná tenni- és ahhoz tanulnom kell- fejezem be a kis monológom, majd tüntetőleg kibámulok az ablakon. Nálunk így zajlik egy érzékeny búcsú, csak tudnám, miért ragaszkodik ahhoz, hogy idejöjjek, ha egyszer nem képes két percnél tovább figyelni rám. Pedig ez nem volt mindig így. Két éve imádtam minden pillanatot, amit a tengerentúlon tölthettem, és anyu se volt ilyen… savanyú, nem tudom, most mi lehet a baj, talán túlhajszolja magát. - Nem tetszik, ahogy beszélsz velem, Helena. Én megmondtam, hogy apád rossz ha… - Hogyne, fogj mindent rá. Az még eszedbe se jutott, hogy nem feltétlenül az ő lelkén szárad minden? Mindegy is… megérkeztünk- azzal kipattanok a fekete koporsóból, kiveszem a bőröndöm a csomagtartóból, és be is lépek a reptérre. Nem várom meg, nincs mit mondanom neki. Persze hiába reménykedem abban, egyszer fel fog nyílni a szeme, a mellékelt ábra nem azt mutatja, hogy ez megtörténne. Küldök egy Sms-t apunak, és egy másikat Lizának, majd megyek becsekkolni. Nem törődök a vakukkal, sem a az idegesítő kérdésekkel. Hagyom, anyám had főjön a levében, hisz… ezek miatta vannak itt, nem miattam. mondtam már, hogy utálom ezt az egészet? A repülőút alatt a Harry Potter sokadik részét nézem… oroszul. Nos, mire leszállunk, legalább ezt is hozzácsaphatom a tanult nyelveim listájához, király. Elaludhattam, mert a hangosbemondó hangja keltett, ami kijelentette, sikeresen leszálltunk, hurrá, legalább a gyomrom megúszta a turbulenciát. Ez azért igazán pozitív dolog. A csarnokba érve, a bőröndöm keresem, mikor nekimegyek valakinek. - Bocs- motyogom kissé kínosan, mert azért nem ártana néha figyelni is. - Nem gáz, ez lesz a tied- mosolyog a srác, miközben a bőröndöm nyújtja, mire én felvonom a szemöldököm. - És ezt mégis miből szűrted le?- ez felettébb érdekelne, mert igen, az az enyém, csak jó lenne rájönni, ő honnan találta ki. - Ez illik hozzád- rám kacsint, majd elmegy. Oké, sokk, ilyet nem mindennap él át az ember lánya, még akkor sem, ha három hónaponta repül. De egy vállvonás kíséretében letudom magamban a dolgot, főként azért, mert meghallom apám hangját. Végre egy ember, akinek lelkiismeret furdalás, vagy mindennemű rossz érzés nélkül a nyakába ugorhatok. Igen, most erre van szükségem.
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Mayerbeck Helena Vas. Május 05, 2013 7:21 pm
Elfogadva!
Nem húzom az időt, szóval el vagy fogadva nyomás folalózni, majd játszani!
by