Becenév: Kor:20 év Születési idő/hely: 1993. február 14. ,Budapest Szeret:Virág, Korn, System of a Down, basszusgitár, haverok, Nem szeret: Dórián,Viki, tré zene ,pláza cicák, Arnold Szülők: Apa: Pósa Zoltán vele nem igazán vagyok jóba.Ő az a öltönyös,szígorú típus,én meg hát raszta-pirszinges-tetkós-KoRn örült vagyok... Anya : Pósa Krisztina,ő az én női változatom nagyon hasonlítunk egymásra .Ő is lázadótípus,pont ezért engedte meg a raszta hajjat,a pircinget és a tetkót,mondván had nézzen ki úgy ahogy saját maga akar. Testvér: nincs Legjobb barát: Antai-Kelemen Ádám ( Cortez) Csoport: kivülálló Beszélt nyelvek: magyar,francia,angol Hobbi: zenélni,Emóval lenni,deszkázni, raszta hajamat nézegetni Háziállat:Virág kutyája Neve:most pont nem tudom,hogy hívják Jellem: Elsősorban öntörvényű vagyok. Nem szeretek utasításokat követni - kivéve, ha egy jó barátom kéri -, utálok valakinek a bábja lenni. Megvédem a barátaimat, aki bántani meri őket, annak lesz egy horpadás a fején, mert úgy megfejelem. Tehát nem érdemes velem, vagy a közeli ismerőseimmel szívózni, mert úgy jársz, mint az a sík hülye Dorián.
történetem Újra az életem kerül szóba. De mit is tehetnék? Nem mondhatom, hogy „Na, majd tudod mikor? Én nem vagyok egy mesélős típus!”. Inkább előre bemagolom, nehogy ott kelljen majd fejből mondanom. Most úgyis egyedül vagyok. Akkor kezdjük is. 19 éve születtem, egy szép tavaszi napon, Budán. A gyerekkorom nagyon jó volt, mindaddig, amíg az általános iskolában elérkeztem a 6. osztályig. Igen, már akkor is elég különleges stílusom volt, és a természetem sem volt másabb, mint most. Ugyanolyan önfejű voltam. Ennek meg is lett a következménye: a legjobb haveromat elkezdték piszkálni, mert ő sem egy tömegember volt. Én meg persze megvédtem, mint mindenkit, aki közel áll hozzám. Leszálltak róla, de a engem viszont megutáltak. Az az állszent kígyó pedig beállt közéjük, onnantól egyedül maradtam. A kilencediket egy átlagos gimnáziumban jártam, de rengeteg emberrel egy osztályba, akikkel általánosban is együtt jártam. A szüleimet rávettem, hogy had mehessek másik helyre. Így kerültem a Szent Johannába, ahol lassacskán a menők között találtam magam. Cortezzel, aki a legjobb barátom lett, régebbről ismertük már egymást. A gólyatáborban még szorosabb lett a kapcsolatunk, és ott megismerkedtem a többiekkel is. Dave és Zsolti azonnal jó barátom lett, Andris és Robi is jó fejnek tűntek. Virág… őt majd később. Kinga nem volt túl szimpatikus az állandó versenymániájával, de vele is megbékéltem. Jacques-kal, alias Zsákkal nem sokat beszéltem, de átlagos embernek tűnt. Gábort még csak beszélni sem hallottam, így róla nem tudtam véleményt alkotni az első pillanatban, de tavaly, ahogy suli rádiós lett, kezdett ő is megnyílni. Arnold egy nyomorék s*ggfej, és volt egy lány, aki nem jött el. Gondoltam valami stréber, aki még akkor is tanult. Később kiderült, hogy Reni az. Tényleg sokat tanul, de már kezdett jó irányba haladni. Aztán 11-ben jött Macu. Ő is csatlakozott a négyesünkhöz, mint valami Dave-klón. Az előbb említett személy ezt nem nézte jó szemmel, de végül csak elfogadta. És akkor jön a legjobb rész. Virág. Miután az a nyomorék Dórika leszállt róla, elkezdtünk beszélgetni. Mint kiderült, kölcsönösen tetszünk egymásnak, így elkezdtünk járni. Nem a legelső barátnőm, de nála jobb emberrel még nem találkoztam! Kedves, vicces, aranyos, van stílusa. Mondjuk először meglepett, amikor egyszer csak, mint valami hippi, beállított a suliba, teljesen ledobva magáról az emós énjét. Ez hihetetlenül jól állt neki. Mikor „nyilvánosságra került”, hogy járunk, kicsit izgultam, hogy mit fognak szólni a többiek. Szerencsére elfogadták, mondjuk így utóbb belegondolva ugyan mi mást csinálhattak volna? Megköveznek, vagy mi? Sok meglepetés volt az osztályban. Kinga és Zsolti, Neményi hála az égnek lelépett Párizsba, Cortez és Reni is végre összejött. Remélem ennyi elég. Mi mást mondhatnék? Vagy még beszéljek arról, hogy miket csinálunk Virivel a mozizáson, kutyázáson, babázáson kívül? Az úgysem érdekelne senkit, és annyira nem is lényeges… Ó, a fenébe! Ezt le kellet volna írnom egy lapra. Az elejét már el is felejtettem… Mindegy, a saját életemről csak össze tudok hozni valamit. Talán meglesz életem első irodalom ötöse. Reni és Kardos büszke lesz rám! Hahaha.
Huh! Ez az egyetlen szó amit elsőnek el tudok mondani. Sok Ricsis kari lapot olvasgattam már -más oldalakon - és azt hittem, hogy a tied is ugyan olyan unalmas lesz mind az eddigiek, de óriásit tévedtem Egyszerűen imádtam a karakterlapodat és olyan édik vagytok Virággal És ahogy nagy chatan is említettem, büszke vagyok rád NIncs is mást mondanom, mint, hogy el vagy FOGADVA, de játék előtt nyomás a foglaló.
by 
, Korn, System of a Down, basszusgitár, haverok, 
Egyszerűen imádtam a karakterlapodat és olyan édik vagytok Virággal