Tárgy: Olivér & Tomi - SZIGET fesztivál Hétf. Május 13, 2013 8:55 pm
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy srác, akinek az apja multimilliomos volt, az anyja pedig egy alkoholista rémálom. Az vagyok én, Szalai Tamás. Eddig eljutottunk, tök jó, nem? De folytassuk is a sztorit. Ez a srác, vagyis és, szerény személyemben, egy nap az anyja engedélye nélkül vett egy jegyet a SZIGET fesztiválra, és elutazott, menet közben háromszor elveszve a vonaton. Ilyet is csak én tudok, ugye? De mikor már végre szerencsésen eljutottam oda, ahova akartam, és senki sem próbált menet közben meggyilkolni, meg megenni.... Szóval, most kezdjünk is neki.
Azt hiszem, úgy elindulni egy fesztiválra, hogy fogalmad sincs, ki lép fel, meg lesz-e ott egyáltalán valaki ismerős, nem túl jó ötlet. Mikor már végigjártam minden színpadot, minden sátrat és belém kötött néhány vadidegen alak, úgy döntöttem, jobb lesz, ha evakuálom magam és elslisszoltam a tömegből, valami üres területre, ott pedig megkönnyebbülten dobtam le magam a fűbe. A táskámból előástam a füzetem és egy tollat, unottan kezdtem el rajzolgatni az egyik lapon, de elég hamar eluntam magam, szóval csak ültem és nézelődtem, egészen addig, amíg a sok ismeretlen között meg nem láttam egy ismerősen szanaszét álló hajkoronát.
Olivér.
Úgy ugrottam fel a földről, mint akit megégettek, majd a tömegen átküszködve magam, odasurrantam mögé, majd kezeimmel eltakartam a szemeit. Kissé rá is akaszkodtam, halkan nevetve közben, ahogy lábujjhegyen állva próbáltam nem elesni, vagy ráesni. Sosem hittem volna, hogy valaha itt fogunk összefutni, talán éppen ezért is örültem meg annyira a jelenlétének. Nem mintha egyébként nem örültem volna neki... Hiszen a szívverésem is egyből hevesebb lett, mikor az ismeretlenek tömegében az ismerős hajkoronát. - Találd ki, ki vagyok. - Suttogtam nevetve a fülébe, ajkaimmal gyengéden súrolva a nyakát... Majd egyből el is vörösödtem, elhúzódtam tőle, esélyt adva neki arra, hogy hátra forduljon... felém.
Tárgy: Re: Olivér & Tomi - SZIGET fesztivál Pént. Május 17, 2013 4:58 pm
▼
A legszebb dolog a nyárban az, hogy nem kell azon agyalni, hogy mi lesz, ha beköszönt az ősz. Én sem foglalkozok ilyen bugyuta dolgokkal, nincs nekem se energiám, se kedvem ilyen hülyeségen törni a fejem. Ahogy megérzem, az első napsugarakat egyszerűen feléledek. De nem az olyanokat, amik azt üzenik, itt a tavasz mindenki menjen baszni. Az olyanokat szeretem, amelyek azt súggalják, hogy már vége az iskolának, és nem kell semmivel sem foglalkozni. Ez a legszebb a nyárban, a bikinis csajok, partik és a különböző dolgok után. A mai napon sem tudtam a formás hátsómon ülni, de miért is tudnék? Én nem arról vagyok híres, hogy egy napos időt bent töltök a szobámba, és random cuccokat posztolok ki facebookra. Na, az ilyen geekektől kap el a hányinger, mikor még a legszebb időben is a feneküket lapítják. Menjetek élni emberek! Így hozott el engem erre a sors, ami nem is lenne olyan rossz, ha nem tűzne ennyire nap. Jó nők, egyszerűen finom a pia és ismerősökkel van színig ez a hely. Úgy érzem magam, mintha hazatérnék egy nagyon hosszú idő óta. Látszik, hogy tavaly nyáron volt az utolsó alkalom, hogy voltam itt. Régen több időt is maradtam erre, rengeteg embert ismertem, de a tavaly nem volt időm. Siettem, viszont az idén mindent kihasználok annak érdekében, hogy emlékezetessé tegyem az utolsó évemet. - Azt hiszem egy kisgyerek… vagy tévedek? Tán nem Tomi? – kérdeztem egy kaján vigyor kíséretében, majd lehántottam a szememről a kezét és felé fordultam. – Mi szél hozott erre csillagvirág? Eltévedtél? – kérdeztem nevetve, majd hajamba túrtam és kicsit jobban megnéztem magamnak. Nem rossz, nem rossz. – Viccet félre téve, te is jöttél erre kedvesem? ;
Tárgy: Re: Olivér & Tomi - SZIGET fesztivál Szer. Jún. 05, 2013 4:50 pm
Nem is tudom, mi vett rá arra, hogy így a semmiből feltűnjek mellette, a nyakába akaszkodjak és úgy tegyek, mintha... nem is tudom. De tetszett, hogy csak egy pillanatra is annyira közel voltam hozzá, hogy... Istenem, teljesen összezavart ez az egy pillanat is, hát még amikor meghallottam a hangját... Amióta elkezdődött a nyár, egyszer sem láttam, teljesen elfelejtettem, hogy még mindig ennyire...
- Még mindig pocsékak a vicceid. - Sápadtan elmosolyodtam, majd hátrébb húzódtam egy fél lépést, hogy ne kelljen rá felnéznem. Mindig is utáltam magamban, hogy a 168 centimmel mindenkinél, még a húgomnál is alacsonyabb vagyok... De mennyire tökéletes lenne, ha Olivérhez kéne hozzábújnom, pont a nyakába rejthetném az arcom, és... Állj, Tomi, mire gondolsz te már megint? - Egyébként pedig látod, hogy itt vagyok. - A mosolyom kissé szélesebbre húzódott, amikor ujjai végigsöpörtek a haján. Volt ebben a mozdulatban valami, valami, amitől kedvem támadt itt helyben rávetni magam... Istenem, Tomi, állj már le!
Nagyot nyeltem, óvatosan megrázva a fejem, majd rápislogtam. Mégis mi az istenért nem tudok vele soha normálisan beszélgetni, miért nem tudom soha, mit mondjak?
Tárgy: Re: Olivér & Tomi - SZIGET fesztivál Csüt. Jún. 06, 2013 5:01 pm
▼
Emlékszem az első alkalomra, mikor találkoztam Tomival. Kissé fura volt, hogy ilyen módon találkozom vele, de még mindig úgy vagyok vele, hogy megérte. Nagyon is, mert annyira szeretni való kölyök, hogy őt még az is megkedveli, aki igazából az emberektől irtózik. Viszont az kissé meglepett, hogy eljött a fesztiválra. Főleg azért, mert az anyja nem olyan engedékeny, biztos elszökött. - Nem is igaz. – mondtam durcásan, majd összeszorítottam a fogamat, végül vigyorogni kezdtem. Jaj, nem tudok erre a csillagszemű juhászra megharagudni, hisz képtelenség. Kissé elszomorodtam mikor elhúzódott mellőlem, még tudtam volna ölelni. Csak akkor azt jelentené, hogy érzek valamit iránta, ami nem lenne hazugság, csak nem szeretném, ha ezt megtudná. - És kivel jöttél? – húztam fel játékosan a szemöldökömet, majd adtam egy barackot a fejére. – Gondolom, hogy egyedül, s abban is biztos vagyok, hogy el kéne egy társaság neked. Szerencséd, hogy mi itt vagyunk és szórakoztatunk. – kacsintottam rá egyet, majd elindultam a többiek után a sörös sátorhoz. Azt hiszem most remekül fog esni egy hűsítő ital, mivel tikkasztó meleg van. Gyors le is kapom a felsőmet, hogy a fehér felsőtestemet lepirítsa a nap. Nem szeretek Hófehérke lenni, mivel úgy érzem, hogy hiányzanak a törpéim.
by