Balogh Máté

Balogh Máté

A táblára emeltem a tekintetem és valami egyenlet féle volt rajta, közben a tanár nem hagyta, hogy más felé figyeljünk, mert folyton a táblát csapkodta és várta, hogy valaki végre megoldja, de persze senki nem tudta.
-Hogy lehet, hogy nem tudjátok?! Ez általános iskolai anyag, rég tudnotok kéne!-teljesen kikelt magából, kiabált, csapkodott, hol a táblára, hol az asztalára és vérben forogtak a szemei. senki nem mert szólni, csak az én idióta haverom, Peti.
-Tanárnő az túl rég volt már. Hogy képzeli, hogy mi még emlékszünk erre?-persze mindenki röhögött, még én is elmosolyodtam, erre a tanár csak még jobban bepipult, ami már így is durva volt.
-Péter most azonnal kifelé az osztályból és nyomás az igazgatóiba!-Ő épp felállt is indult kifelé, de nem kaphat megint igazgatóit, mert már 2 van neki.
-Tanárnő ezt nem Ő mondta, hanem én.-egy ideig gondolkozott, aztán inkább engem zavart ki a teremből, nem pedig őt és én el is indultam az igazgatói felé, de ekkor majdnem neki mentem egy lánynak, és csak 2-3 centire álltam meg előtte.
-Ne haragudj nem figyeltem, tényleg bocs.-mondtam a lányra nézve, és egy ideig észre sem vettem, hogy nem csak ketten vagyunk a folyosón, de akkor a mellette álló kutya ugatni kezdett, én meg hátra léptem 2 lépést. A lány csitítgatni kezdte a kutyát, és csak ekkor esett le, hogy ki is Ő. Az öcsém mesélt már róla, hogy Kirának hívják, meg, hogy vak. Igen neki csak ennyi marad meg a lányból, meg az, hogy jókat röhög rajta mikor nekimegy valaminek. Szegény lány. Sosem tudtam mit élveznek ezen az emberek, hiszen másokon röhögni nem vicces, csak ha az illető is röhög rajta. Hát nem hiszem, hogy Ő kiszokta nevetni magát, mikor véletlenül neki megy valaminek, hiszen nem látja. Erről nem tehet.
-Amúgy Máté vagyok, te meg Kira, ha jól tudom.-hát nem az a reakciót kaptam tőle, amire vártam, mert kissé kiakadt.
-Igen persze engem mindenki ismer, hisz én vagyok a vak lány a suliba, én vagyok akin lehet röhögni és én...-nem hagyhattam, hogy befejezze, mert nem akartam, hogy miután befejezte lelépjen és ne tudjam megmagyarázni.
-Oké, lehet amiatt tudom, hogy ki vagy, mert nem látsz, de én nem akarlak kinevetni, nem akarok belőled gúnyt űzni, vagy ilyenek. Én csak bemutatkoztam, próbáltam elkezdeni a megismerkedésünket. Semmi hátsó szándékom nem volt.-úgy éreztem kissé megenyhült, és még egy mosolyt is véltem felfedezni az ajkain, ezek után megszólalt a csengő és a tömegben elkeveredtünk egymástól, így elmentem az igazgatóiba.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Becenév: ha tudsz becézni hajrá Kor: 19 Születési idő/hely: Siófok, 1993 február 23. Szeret: a hó, zene, a kispárnám, tetoválások, a szüleim, a nővérem, az öcsém és a macskám. Nem szeret: a beképzelt emberek, forróság, pepsi, játék babák, beszélő játékok, gomba, palacsinta. Szülők: Baloghné Kiss Edit 36. életévet tölti augusztusban, ami azt jelenti, hogy igen fiatalon 17 évesen hozott engem a világra. Emiatt kimaradt az iskolából, de ezt be kellett pótolnia aki miatt nem jutott tovább a 8 általánosnál. Manapság elvileg ebből nem lehet megélni, de mi mégis nagyon ügyesen megoldjuk. És, hogy milyen a kapcsolatom vele? Hát elég fura. Kiskoromban sokat vert, mert rossz gyerek voltam, és mindent megettem, hogy felidegesítsem, aminek nyoma is volt egy-két lila folt jelenlétével. Ez ment egészen 15 éves koromig, mikor beszóltam neki ezzel kapcsolatban és leállt a verésemmel. Balogh Zsolt az édesapám most októberben tölti a 39-et és, épp ügyvéd kint Amerikában. Igazából haragszom rá, amiért kiment a nővéremmel együtt, hiszen így itthagyott minket a házisárkánnyal (anya), de valamilyen szinten meg is értem. Apa mindig az a papucs férj volt és az is marad, szóval ha anya ebben a pillanatban felhívná, hogy jöjjön haza. Apával jobb kapcsolatom volt mindig is, mint anyával, de azért tőle is kaptam pofonokat. Testvér: Balogh Erika, 22 éves és Ő a legsikeresebb eddig a családban. Gimnáziumot végzett, majd végig csinált, egy-két rövidebb szakképzőt, majd egyből kiszúrta magának egy válalkozó és titkárnő lett belőle. Amikor a főnöke cége kiköltözött Amerikába, de senki nem akart egyedül engedni, így költözött vele apu is. Már majdbem 1 éve kint van, így nagyon keveset beszélünk, persze ott vannak a modern kütyük amik ezt segítik, de az mégsem ugyanaz. Balogh Botond az én kisöcsém, akinek szerintem még a feje lágya sem nőtt be, pedig már elmúlt 15 éves. Emlészem amikor együtt raktuk össze az első autóverseny pályáját, amit Ő a kukába akart dobni, mikor nem tudta összerakni. Most, hogy nics itt a nővérem engem zaklat mindennel, bár ez eddig is így volt, hiszen Rika mit is tudott volna neki mondani, arról, hogyha reggel...khm...mindegy. A lényeg a lényeg, mindenben ott vagyunk egymásnak, de azért veszekszünk is, mint a jó testvérek. Legjobb barát: Peti. Vele bármit meg tudok beszélni, még ha nem is érdekli, hogy mi a bajom akkor is meghallgat. Csoport: tanuló, 12/b Szent Johanna Gimnázium Beszélt nyelvek: magyar (natürlich), angol, francia és egy kis német. Hobbi: amikor időm engedi BMX-ezem, vagy kosarazom, de a focit sem utasítom el. Más dolgokat nem igazán szoktam csinálni, de ha elhívnak valahova, akkor megyek akármi is legyen, főleg, ha a haverjaim hívnak. Vagyis mindenben örömömet lelem, múltkor például gyúrni voltam, pedig sosem szoktam, de Peti nagyon menni akart, csak nem egyedül, így belementem. Igazából én jót szórakoztam azon, ahogy Ő szerencsétlenkedik, szóval szerintem máskor is megyek vele. Háziállat: van egy skót lógófülű cirmos macskám és Gizmónak hívják. A nővérem adta a nevét, ami miatt sajnálom is a macskát (főleg, hogy fiú), de hát ez van, nem lehet mit tenni. Jellem: Most mondjam, hogy jó gyerek vagyok és mindig is az voltam? Hát nem mondhatom, mert akkor hazudnék. Persze az a fajta sem vagyok, aki mindig pillanatban, csak rossz dolgokra gondol, mert akkor is hazudnék és azt nem szeretek. Nem az a fajta srác vagyok. nálam az őszinteség az első, és ha valaki velem nem őszinte az kereshet magának más beszélgető társat. Sokan mondták, hogy hiperaktív vagyok, és emiatt nyugtatót is szedtem gyerekkoromban, de szerintem ez nem egy betegség, így nem is foglalkozom vele, vagyok amilyen vagyok. Sokan bunkónak tartanak sz őszinteségem miatt, de ez nem igaz. szerintem jobb ha az ember tudja az igazságot, mintha egy rózsaszín felhős álomvilágban élne, ahol minden olyan ahogy szeretnék.

Elfogadva!

Huh! Imádtam a karilapodat és olvasni akartam tovább, de rá jöttem, hogy vége Nagyon tetszik a fogalmazásod szóval nincs is mást mondanom, mint hogy el vagy FOGADVA Játék előtt nyomás foglalózni és irány a játéktér. Az első játékodat le foglalom!!!