Máté és Antoanett ~ Büfé

Vendég

Utálom a szerdákat, több okból is. Reggelente egy tíz perccel előbb kell kelnem, hogy átnézzem az irodalmat. Kardossal van az első óránk, és igen, kölcsönösen nem kedveljük egymást. Azt hiszi direkt ülök csendben az órákon, és ha felszólít szemtelenségből nem felelek. Ritkábbik eset, hogy ha megszólalok, dadogok. Olyankor érzem, hogy mindenki felém fordul, minden eltörpül az emberek mellett, nevetnek, én izzadok, Kardos meg a napló felett áll és befirkant egy egyest. Ez nem csak a rémálmaimban, de élő vízióként is megjelent már előttem.
Na, de vissza a reggelhez. Természetesen elaludtam, így nem hogy tíz perccel előbb, de még negyed órával később is ébredtem. Nagyon siettem, egyszerre mostam fogat és fésülködtem. A hajvasalásra már nem volt időm, így csak felfogtam egy copfba. A ruhásszekrényem előtt sem tudtam perceket tölteni, mint szoktam, hanem kikaptam az első felsőt, amit elértem. Egy fehér ing. Nem volt időm válogatni, így gyorsan belebújtam. Nadrág gyanánt egy világos farmert választottam, és emellé még belebújtam gyorsan a világoskék edzőcipőmbe. Szeles volt az idő, szóval egy fehér kardigánt is terítettem a hátamra. Elköszönés nélkül feltéptem a bejárati ajtót, majd becsaptam magam mögött. Futólépésben mentem a buszmegállóhoz, de hiába - lekéstem a buszt. Tíz percig kellett ácsorognom a hidegben.
A Szent Johanna előcsarnokába ott állt a Jean D'arc szobor, de Máday sehol. A kilencedikesek mosollyal az arcukon haladtak át az aulán, hiszen azt hiszik beteg, de a felsőbb évesek tudták, csak a suliújság gyűlésén van. Megnézném az arcukat a kicsiknek, amikor meglátják napközben a vonalzójával...
A becsengő után szomorúan baktattam a helyemre. Az ablakon kinézve észrevettem, hogy esősre áll az idő. Persze nincs esernyőm, se kapucnim, szóval teljesen el fogok ázni... Az osztályom mai is csendesen kezdte a reggelt. Én összeszorult gyomorral vártam az ítéletemet. Kardos ma megbuktat, Kardos ma megbuktat...
Az óra végére begyűjtöttem pár tipikus "Remélem tudod, hogy gyűlöllek" pillantást Kardostól, de semmi többet. Fellélegezve léptem ki a teremből. Az eredeti úti célom a 10/b osztály terme volt, mégis a büfé felé vettem az irányomat. Közbeszólt a korgó pocakom. A nagy sietségben elfelejtettem ennivalót hozni otthonról.
Előkotortam a zsebemből az árva ötszázasomat és beálltam a kígyózó sorba. A hosszú várakozás alatt sikeresen elbambultam. Az éhes diákok serege nem akart előttem oszlani, így egy idő után felocsúdtam az ébren álmodásból. És akkor megpillantottam Őt. Gyerekesnek tűnhet, de Balogh Máté, a kitetovált végzős az én plátói szerelmem. Na, jó ez túlzás. Mondjuk szeretem őt nézni, magához vonzza a tekintetemet. Imádom a mintáit, a gesztusait. Mindig a rosszfiús külső állt hozzám közelebb. A személyisége eddig nem nagyon ragadott magával. Nem tudom... Ott állt és beszélgetett, talán a haverjaival. Néhányszor beszéltünk csak, akkor is mások által verődtünk össze. Lehet, most is megszólítom.
Elképzeltem, ahogyan tangózunk. Ó, mennyire jó is lenne! Aztán keringőznénk a szalagavatóján... Persze tuti van párja már. Ráadásul én sem akarnék úgy tűnni, mint a barátnője. Nem is illenénk össze. Hajj, de nehéz a szexis fiúkkal...
Észre sem vettem, hogy én következem. A büfés néni kedvesen megkérdezte mit szeretnék. Egy kakaóscsigát vettem, amibe azonnal bele is haraptam. Nagyon jól esett. Mikor már a gyomrom sem háborgott tovább, odamentem Mátéhoz. Gondolkoztam hogyan köszönjek, de rájöttem fölösleges. Haverok vagyunk, ennyi.
- Helló. Mi újság van veled mostanában?
Próbáltam lazának tűnni, remélem sikerült is. Nagyon idegesít ez a hatás, amit a tudta nélkül rám gyakorol. Eddig egy srác volt, aki elérte ugyanezt, de ő szándékosan irányított. Addig jó, amíg Máté nem tud semmit.

Vendég

Antoanett & Máté

Reggel kómásan csaptam le az ébresztőmet, mert nagyon nem akartam felkelni. Legszívesebben sosem keltem volna ki az ágyból, mert nagyon is kényelmes volt és, amint megmozdultam éreztem, hogy hív vissza magához az ágy, így csak átfordultam a bal oldalamra és aludtam tovább. Épp mikor újra elnyomott volna az álom, anyu jött be keltegetni, amire egyből felkeltem, mert nem akartam, hogy megint az legyen, hogy mivel nem kelek fel, kirugdos az ágyból. Hát igen, régen minden reggel úgy indult, hogy a testvéreim a fürdőn vitatkoztak, mert az öcsém bolt olyan okos, hogy pár perccel előbb kelt, mint a nővérem és bezárkózott. Ez persze a másik félnek nem tetszett, így dörömbölt az ajtón, majd mikor ezt megunta, már kiabált is. Én valahogy mindig olyan mélyen aludtam, hogy ebből semmit sem hallottam, csak háttérzaj volt az egész, az álmomban. Mint mikor a Dóra a felfedezővel álmodtam, mert az unokatesóm azt nézte a szobámban, míg én az igazak álmát aludtam. Eredetileg egy ijesztő álom volt, mert horrort néztem lefekvés előtt, de amikor felbukkant az énektanárnőm az álmomban azt énekelve, hogy Ő a térkép, az egész átment paródiába. Mint valami rossz horror, de persze ez hátfőn jó poén volt az iskolában és mindenki ezt énekelte a tanárnő közelében. Na de visszatérve a reggelekre, a testvéreim vitatkoztak, apám már rég lelépett, anyám meg engem keltegetett. Mikor a második keltésre sem keltem fel, a harmadiknál közelről megszemlélhettem, a padlót, mert valaki lerugdosott az ágyról, nem valami gyengéden. [You must be registered and logged in to see this image.]Így azóta már inkább rendesen felkelek magamtól. Bementem a fürdőbe, arcot mostam, megmostam a fogam, majd beletúrtam a hajamba és már mehettem is öltözni. Egy egyszerű kapucnis felsőt vettem fel, fekete farmellel és fehér converse cipőt húztam mellé. Fogalmam se volt, hogy mi az első órám, vagy, hogy milyen óráim lesznek, de felkaptam az elég könnyű táskámat, majd beindultam a suliba. Tudtam, hogy ma megúszom Máday reggeli beszólását arról, hogy tönkreteszem a bőrömet a tetoválásokból, hogy nem hordhatok sapkát az épületbe és, hogy öltözzek rendesen. Hát igen Máday valahogy nem szívlel, de mint mondtam ez ma elmaradt, mert a suliújság megbeszélésén volt, így simán beslisszoltam a terembe. Az első órát végig aludtam és a tanár egyszer sem szólt rám. Vajon azért mert a bal szélsó leghátsó padban ültem, de lehet azért, mert ezt már megszokta tőlem szerda első órában. Az óra után egyből a büfébe mentem és szerencsére időben érkeztem, mert előttem össz-vissz 5 ember volt, de miután beálltam mögém vagy 20 ember állt be. Igen az első óra után mindenki idejön. Én csak egy kólát vettem, hátha az felébreszt, bár nem szeretem a kólát, de kellett valami ami felkelt. Ha ez nem jön be akkor majd veszek egy csokit is, legalább azt tényleg szeretem. Kiálltam a sorból és a haverjaimhoz álltam, mert láttam, hogy épp itt vannak. Peti valami szakállas viccet mesélt, amin a többiek röhögtek, de én már ismertem, így csak elmosolyodtam és vártam, hogy valami értelmesről is szó essen, de ez nem jött be. A srácok egy idő után megunták a büfét és elindultak ki az udvarra. Én még épp üzenetet küldtem Erikának, ezért nem mentem utánuk, de amikor elraktam a telefont és indulni akartam, egy ismerős aranyos hangot hallottam meg, majd a tulajdonosát is megláttam.
-Szia! Áh semmi különös. Elaludtam órán. Vajon a tanárnak mikor fog leesni, hogy sosem figyelek?nevettem fel egy pillanatra. Netta mindig olyan rendes volt velem, még ha én néha kissé bunkó is, de azért próbálkozom. -Inkább mesélj veled mi újság? Rég beszéltünk.-igen tényleg rég beszéltünk, de nem is vagyunk olyan jó barátok, hogy minden nap dumáljunk. Vagyis jó barátok vagyunk, de megvagyunk a másik társasága nélkül is.

Vendég

Kicsit feszengve mentem oda Mátéhoz. Biztos voltam benne, hogy elcseveg velem egy darabig, aztán leráz. Természetesen nem egy taknyossal akarja tölteni a szünetét, ráadásul érettségi, szalagavató, végzős para és az egyéb finomságok, amik rá várnak. Elég sok idejét felemészti ez az utolsó szent johannás év. Nem lennék a helyébe, az tuti fix.
Ami a legjobban lesokkolt, hogy tök kedvesen visszaköszönt. Nagyon meglepődtem.
Ha az emberek ránéznek erre a srácra, azt látják, hogy tele van tetoválással, morcos, igazi „mai fiatal”. Akkor már biztosan huligán, biztosan bántja az időseket, biztosan állatkínzó, biztosan fajgyűlölő, biztosan tolvaj, biztosan vandál és a különböző előítéletek, általánosítások. Bevallom, először én is kicsit tartottam tőle. Megilletődött gólyaként meglátni egy magas, tetkós srácot nem éppen a legszebb első élmény. Nem vagyok az az ijedős fajta, de nem akartam megismerkedni a haragjával.
Mivel nagyon könnyen barátkozom, még kilencedikben, a második félévben már a haverok által többször beszéltünk. Pozitívan csalódtam benne, és azóta teljesen más szemmel nézek rá, meg másokra az utcán. Ha arról lenne szó, fogadni mernék, hogy simán megvédene az utcán.
Viszont én nem akarok vele találkozni az utcán. Se máshol. Nem vele van a baj, velem. Komolyan kezdem azt hinni, hogy nem bírok magammal. Máté külsőre a tökéletes fiú, akit el tudok képzelni magamnak. Lehet, hogy nem vagyok szerelmes, de a közelében elvarázsolódom, és még az átlagosnál is szórakozottabb vagyok. Ha ő nevet, én nevetek, bármi is legyen olyan mulatságos. Szerelmesnek lenni azonban ezerszer rosszabb ennél. Egy hamis álomba ringatom magamat, azt hiszem mindent, amit teszek, azt teljes szívemből teszem, a szerelmem pedig a kétszeresét adja majd vissza nekem. A csodálatos pásztorórák, a fenomenális randik mind miattam vannak, nem azért, hogy aztán más helyett végezzem a piszkos munkát. Szó szerint rávettek arra, hogy kakit keverjek. Elviseljem a következményeket, mindent vállaljak magamra. Ezt a korszakot hallgathatom azóta is a régi barátaimtól. Mindez három éve volt ugyan, mégsem hevertem ki teljesen.
Amikor felőlem kérdezett Máté próbáltam minél hamarabb válaszolni.
- Képzeld!- kezdtem mutogatni.
Igen, ha valami örömteli eseményt jelentek be valaki másnak, vagy magyarázok, vagy figyelem felkeltési akcióba lendülök, akkor előszeretettel mutogatok a kezemmel. Próbáltam visszafogni magamat és csak apró köröket leírni az irreálisan pici tenyereimmel.
- Kardos ma nem buktatott meg! Ez a nap jó híre. – vigyorogtam.
Amire nem számítottam, hogy néhány mellettünk elhaladó diák apró tapssal illeti a mai brillírozásomat. Nagyot nyeltem, de késő volt – totálisan elvörösödtem. Úgy utálom! Nem tudom mi ez nálam, de halálosan lámpalázas vagyok. Nagyon kiakaszt ez a szokásom, ha valaki hallja, amit mondok a tudtom nélkül – legyen az bárki-, zavarba jövök. Próbáltam a földet bámulni, és minél előbb visszanyerni az eredeti színemet. Pár pillanat múlva újra felnéztem és zavartan elvigyorogtam magam.
- Bocsi. – motyogtam.
Hát igen, flúgos vagyok. Táncolni ezer ember előtt is táncolnék, de ha meg kellene szólalnom… El is ájulnék. A tánc egy más műfaj. Minden egyes mozdulat csupa érzelem, és egy forgással többet árulhatsz el a nézőnek, mint egy hosszú prédikációval. Ezért táncolok.
Apropó, tánc. A délutáni edzésemre menet be kell szaladnom még a közeli ajándék boltba az unokatestvérem közelgő szülinapja miatt. Hirtelen elkalandoztak a gondolataim, pár másodperc ki is maradt a valóságból. Remélem Máté nem vette észre, hogy ennyire kelekótya vagyok. Talán kezdem megérteni Kardos gyűlöletének okát…

Vendég

Antoanett & Máté

Nem hittem volna, hogy Netta ide fog jönni hozzám, hiszen sosem szokott, csak ha nem egyedül van, de mostanában senkivel sem jött oda hozzám. Nem értettem miért, de csak nem mehetek oda hozzá megkérdezni, hogy [i]figyu mi az, hogy mostanában még a közelembe se jössz? Mi rosszat tettem?Vagy csak szimplán nem bírsz?[i] az utolsó ötletet most teljes mértékben elvetettem, hiszen akkor most se jött volna ide, de a másikban nem voltam biztos. Mondjuk ha valami rosszat tettem volna, most sem jött volna ide hozzám, hanem kikerült volna egy szó nélkül. Vagy nem? Lehet, hogy most jó pofizik aztán meg lecsesz? Nem ezt nem hiszem, de akkor is el kell játszani a gondolattal, hiszen a legrosszabbra is fel kell készülni.
Amíg vártam, hogy mondjon valamit kissé elkalandoztam. eszembe jutott, hogy végzős vagyok és el kéne döntenem, hogy kivel megyek a szalagavatóra. Persze volt egy tippem, de nem voltam abban biztos, hogy velem is jönni, bár nem hiszem, hogy ellenezné, hiszen mindenki szeretne a szalagavatóra jönni. Bár az a lány mindenben elüt a többiektől, pont ezt szeretem benne, hogy más, mint az átlag. annyira el is merültem a gondolataimban, hogy csak azt vettem észre, hogy Netta a kezével kalimpálózik, és csak kicsit később esett le, hogy nem kalimpálózik, hanem mutogat. Azért remélem semmi olyat nem mondott, amire nagyon figyelnem kellett volna és vissza kérdez rá. Hamar kiderült, hogy csak azt akarta, hogy képzeljem el, amit mond.[You must be registered and logged in to see this image.]ahogy Nettát figyeltem, hoyg mutogat eszembe jutott, hogy én is szoktam mutogatni miközben beszélek és mindenki hülyének néz, de én nem nézem annak pőt, mert hát én is ezt csinálom. Ha nem mi mutogatósak tartsunk ki egymás mellett akkor kik?
-Gratulálok!-mondtam miközben megtapsoltam a többi gyerekkel együtt. Kardosnál tényleg nagy szó, ha valakit nem akar megbuktatni, vagy nem buktat meg. Engem ma még megbuktathat, pedig a jegyeim szerint kettesre állok, bár ez nála nem oszt nem szoroz. Hogy ez mekkora szemétség! Meglepett, hogy Netta így elpirult és zavarba jött, hiszen úgy tudom, hogy szeret táncolni, és hát akik táncolnak azok sokszor kerülnek reflektorfénybe. Vagy nem és csak én vagyok ilyen primitív?
-Jaj hát nincs semmi gond, ezért nem kell bocsánatot kérned. Inkább mond csak el, hogyhogy így elpirulsz, mikor ha táncolsz akkor is mindenki rág figyel?-tényleg érdekelt a válasza, hiszen nem minden nap látni ilyet, hogy egy táncos ennyire zavarba tudna jönni.

Vendég

A saját bénaságaimról mindig a Flúgos futam című rajzfilm jutott az eszembe. Kiskoromban annyira szerettem, de sosem hittem volna, hogy egyszer olyan szerencsétlennek fogom magam érezni, mint a szereplők. Már csak Mardel vihogása hiányzott...
Áh, hogy én táncos, miért vagyok könnyen zavarba hozható? A válasz előtt sokat gondolkodtam, hiszen nem könnyű összefoglalni, mi is ez az ellentmondásos viselkedés. Azt hiszem, egyszerű lenne rávágni, hogy táncolni tudok, de normálisan beszélni nem. Ez viszont nem igaz, hiszen tudok én normálisan beszélni, csak idegenek előtt nem. Ám ez sem igaz, hiszen könnyen barátkozom. Igazából csak nem szeretek mások előtt beszélni, amikor tudom, hogy mindenki csak rám figyel, vagy simán meghallják a tudtom és akaratom nélkül a gondolataimat. Persze a táncnál ez nem így van, hiszen örömmel közlök bármit a testemmel, a mozgásommal. Teljesen más helyzet.
Természetesen örültem, hogy valakinek áradozhatok büntetlenül a táncról, akár egy fél mondat erejéig is. Nem sokan örülnek neki, amikor napi szinten előállok egy tízperces kiselőadással. Az a baj, hogy ez nekem már a megszállottságig fajult. Mindenki lehurrog, pedig a táncról, a történelméről, vagy bármi hozzá kapcsolódóról az egész ország előtt beszélnék. Nekem mégis költőkről kell mesélnem Kardosnak. Pf.
- A tánc egy teljesen más tészta. A színpadra úgy állok ki, hogy most minden szem szegeződjön rám, mert beleadom a szívem-lelkem. És ezt szavakkal nem tudnám elérni. - próbáltam megmagyarázni Máténak a helyzetet.
Nem tudom, hogy megértette-e, miért ilyen fontos ez nekem, vagy csak simán átsiklott efelett. Elég kedvesen kérdezett rá, reméltem érdekli is a dolog. Manapság nem sokan kérdeznek felőlem barátian. Nagyon felhígult a Szent Johanna diákserege, és bármilyen bunkó suhancot is felvesznek, ha jól tanul. Sajnos ez jogszabály alapján megy, ezért sem leszek sohasem iskolaigazgató. Persze, ennek rengeteg más oka is van, például nem szeretem ennyire a gyerekeket, de ezekbe most ne menjünk bele. Szóval a sok suhanc nem mindig a legkedvesebbek velem, főleg az új nemzedék, de ehhez kell hozzászoknom. Nem nagy kunszt, maximum megerősítem a kapcsolatomat minden haverral. Éppen most kezdtem el. Jó végre egy kicsit beszélgetni másokkal kettesben. Az óriási csoportokból néha kezd elegem lenni. Nem mintha nem szeretnék társaságban lenni, hisz' nagyon is szeretek, csak ritkán vagyok a barátaimmal intimebb közegben. Egy iskolai büfé mennyire lehet intim hely? Főleg ebben a nagy nyüzsiben? És Mátét mióta hívhatom barátnak? Ezeken még dolgozni kell, igaz, de majd meglátom mi sül ki a tervemből.
Szünet lévén az iskolarádió is szólt, éppen valami hörgős ment. Nekem nagyon nem tetszett, így vártam a következő számot. Meg persze az eső is elkezdett esni, a szüntelen kopogás, amit az ablakon hangoztatott szétvetette az idegeimet. Muszáj volt megszólalnom, hogy ne kapjak idegösszeroppanást.
- És amúgy milyen számra fogtok táncolni a szalagavatón? - kérdeztem, ha már így a zenéknél tartottam magamban.
Nagyon érdekelt, hogy a mostani osztályok mire fognak keringőzni, mert tavaly annyira hidegen hagyott a szalagavató, hogy csak, na! A suli egyik leghírhedtebb osztálya ballagott, így nem is tudott nagyon foglalkoztatni az egész. Idén már több haverom is ballag, ezért nem akarom kihagyni az eseményt, vagy legalábbis nem tudni a részleteket.

Vendég

Antoanett & Máté

Némán vártam Netta válaszát, ami nem jött egyhamar, de meg is értem. Ha tőlem kérdeznék meg ugyanezt az Ő helyében, fogalmam sincs mit válaszolnék rá. Persze értem, hogy nem minden táncos kirívó meg ilyenek, de szerintem azért nekik kell az a kis önbizalom, ami átvezeti őket az ilyen helyzeteken. Ha nem lenne meg ez a motivációs erő, akkor szerintem azt is elfelejtenék, hogy melyik a jobb és melyik a bal lábuk. Én pont emiatt szerintem sosem lennék jó táncos, hiszen nem szeretek a középpontban lenni, de valahogy mindig oda kerülök, akármennyire is el akarom kerülni az egészet. Mondjuk nem bánom ezt annyira, hiszen jó ha az embernek vannak kapcsolatai, de néha túl sok az ember. A táncra visszatérve, emiatt nem lennék jó. Az meg már más kérdés, hogy táncolni sosem tudtam. Van egy gyerekkori videó amiben táncolok, de emlékszem, hogy elég hamar abbahagytam rajta, mert mindenki röhögni kezdett rajtam, ezért inkább énekeltem. Az valahogy mindig jobban ment, bár sokan leszóltak, hogy buzis a hangom, de sokak ezt cáfolták, így nem tudom kinek higgyek, szóval nem nagyon éneklek.
-Értem, de szerintem beszéddel is el tudnád érni, ha javítanád a beszédkészséged, többet beszélgetnél másokkal, vagy épp Kardossal. Ő nagyon szeret beszélni.-[You must be registered and logged in to see this image.]ezt most nem azért mondtam neki, mert viccet akartam belőle űzni, csak azért, mert segíteni próbáltam neki. Kardos tényleg szeret beszélni, ezért is hagyjuk, hogy órán elmondjon mindet amit akar, mert mikor elkezdi mesélni, az írók és költök élettét, minden felé kitér. Mondjuk múltkor Petőfiről magyarázott nekünk, majd eljutottunk Párizsig. Hogy ezek, hogy függenek össze, arról fogalmam sincs, minthogy arról sem, hogyan jön ez a zene a rádióba. Oké két teljesen eltérő dolog ez a kettő, de ez van, nekem ilyen kis apróságok is megzavarják a gondolatmenetemen. Mint, ahogy az idióta eső is, mert csak az állandó kopogását hallani, amitől szétmegy az ember feje.
-Öhm az a gáz, hogy fogalmam sincs. Biztos mondta már a tanár, de valahogy nem figyeltem rá annyira, mert szerintem mindegy, hogy mire táncolunk, nekem úgysem fog menni.-elhúztam a számat. Igen, mint, ahogy korábban kitértem rá, nem vagyok jó táncos. Sosem leszek jó benne, még akkor sem, ha egy olyan partnerem lesz, aki nagyon jól táncol.

» Almássy Antoanett-ELBÍRÁLÁSRA VÁR
» Balogh Máté
» Kira & Máté ~ Park