Pethő Tamás

Pethő Tamás

A tizedik szülinapom! 2005. November harmadika van, az az a tizedik szülinapom! El sem hiszem, remélem megkapom azt a csúcsszuper távirányítós autót! Meg az új játékkonzolt! Remélem az gyorsabban enged majd játszani. Nagyon szeretek Pokemonozni. Meg autóversenyezni és Mariózni.
Gyorsan kikeltem az ágyból és felöltöztem. Fogat és arcot mostam, megfésülködtem. Izgatottan szaladtam le a lépcsőkön, meg is botlottam. Szerencsére sérülés nélkül lejutottam az alsó szintre, ahol lógó díszekkel volt tele az egész nappali. Színes konfetti volt szétszórva a padlón. A kávézó asztalon körbe mindenféle nyalánkság, középen pedig egy nagy csokitorta, egy versenyautós marcipánnal. Döbbenetemben a szám elé kaptam a kezem. A nagyi odajött hozzám és homlokon csókolt. A puszi nyomán egy jó nagy nyáltócsa maradt. Megtöröltem magamat, mire mindenki nevetni kezdett. Körbenéztem, kik jöttek el. Anya, természetesen, a nagyi, a papi, a másik papi, a két unokatestvérem, de apa sehol. Hol van apa? Megígérte, hogy eljön. Megígérte, hogy megkapom az autót. Hiányzik apa. Lekonyult a szám széle.
- Mi az kincsem?- kérdezte anya.
- Apa hol van?
- Már azt hittem sosem veszi észre, hogy nem vagyok itt. - bújt ki az egyik ajtó mögül apa.
Olyan magas és erős! Ő a leghatalmasabb férfi a világon! Felnéztem rá, ő pedig rögtön felkapott.
- Boldog születésnapot kicsi fiam!
- Köszönöm apa!- öleltem át a nyakát.
A parti javában elkezdődött. A barátaim is mind eljöttek, együtt próbáltuk ki a metálkék távirányítós autót, amit apa adott. Anyutól egy játékkonzolt kaptam, a nagyiék egy csomó ruhát vettek, az egyik sál játék közben is rajtam tekergőzött. A másik papi egy vadi új kosárlabdát és egy rubik kockát adott nekem. Meg is mutatta, hogyan kell kirakni. Balázs szórakozott vele.
Egész nap a szeretteimet ölelgettem. A szülinapjaim a legboldogabb napok az életemben. Ilyenkor, mint a kígyók, levedlek és új bőrben ébredek. Idősebb lettem, bölcsebb és okosabb. Ez a nap egy ünnep, amikor megünneplem az elmúlt év nagy eseményeit, boldog perceit, szomorú pillanatait. Kiélem magamat, hogy aztán kellően tudjak teljesíteni a következő háromszázhatvanöt napban.
Délután kettőkor aztán elköszöntem a pajtásaimtól. Miután Erik, a legutolsó is távozott, odafordultam a családomhoz.
- Anya, nagyi, papi, apa, papi! Köszönöm!- azzal teli kézzel felmentem a szobámba elpakolni.
Anya nem sokkal később utánam jött. Éppen a rubik kockát próbáltam kirakni.
- Édesem, nem zavarlak?
- Dehogyis.
- Nem bánod, hogy apunak el kellett költöznie?
- Nem. Ha ti nektek ez a jó. Amúgy is mindennap látom, és most is itt volt. Ez a legfontosabb.
Nem tudtam miért, de anya könnyes szemekkel magához ölelt.
- Olyan okos és aranyos kisfiam van...

[You must be registered and logged in to see this image.]

Becenév: Tomi Kor: 17 Születési idő/hely: 1995. November. 3., Pest megye, Üröm Szeret: kosarazás, gitározás, vezetés, rubik kocka, matek, számítógép, xbox Nem szeret: paranormális dolgok, macskák, narancs, hazugságok, tanuló vezetők Szülők: Kovács Karolina az édesanyám. Negyvennégy éve született. Nagyon jó a kapcsolatunk, szerencsésnek mondhatom magamat ilyen téren. Pethő Ágoston az édesapám, negyvenhét éves. A fater tanított vezetni, amikor kicsi voltam, ő tanított úszni, kosarazni, biciklizni. Sajnáltam, mikor a szüleim elváltak, de apa nem ment messzire, napi szinten találkoztunk. A felnőttek viszonya nem lett rossz, veszekedések sem voltak. Testvér: Egy féltestvérem van apai ágon. Ő most hét éves, Anita. Sokszor szoktam látni, a játszótérre is levittem már. Nagyon aranyos kislány. Legjobb barát: Keleti Balázs Csoport: tanuló, Szent Johanna Gimnázium, 12/b Beszélt nyelvek: magyar, francia, angol, olasz Hobbi: Vezetni. Imádok vezetni már kiskorom óta. Nagyon szeretek az autókban száguldozni, irányítani egy igazi monstrumot. Ha nem a négy keréken gördülök, akkor kosarazom a haverokkal, kockulok, gitározok vagy bicózom. Csak lazán. Háziállat: Ékszerteknős, de azt is anya gondozza. Nem nekem valók az ilyenek. Jellem: Színes egyéniség vagyok, imádok mozogni, meg gondolkodni. A rubik kocka szerelmese vagyok, olyan bonyolult, mégis egyszerű meg színes, akárcsak én. A csajozásban nincs sok önbizalmam, de próbálom összeszedni magam. Nem szeretem, ha megsértik az apró egómat, ilyenkor mindig felfújom magamat. Evvel lehet a legkönnyebben kihozni a sodromból. Megbocsátani nehezen tudok, ahogyan bocsánatot kérni is. Hálás vagyok bárkinek, aki csak fátylat borít a múltra, nem kéri számon a sajnálatot szóban, megelégszik az érzéssel. Tisztelettudónak mondhatom magamat, és sajnálom, hogy a mai tinédzserek tömkelege nem tudja ezt állítani. Utoljára még azt említeném meg, hogy nem vagyok előítéletes, mindenki tiszta lappal indul nálam.

Elfogadva!

Kedves Tamás!
Sajnálom, hogy a szüleid elváltak még kiskorodban, de úgy látom átvészelted ezt az időszakot. Gratulálok a hugicádhoz és persze az ajándékhoz a tizedik szülinapodra! Nem jó időzítés akkor elmondani egy ilyen hírt, de furcsa mód te nem rettentél meg.
A szerepjátékos példádba több helyen is bele lehetne kötni, de nem vagyok most szőrös szívű- meg nem mintha az lennék- így elfogadlak. Remélem majd tudsz majd olyan reagot írni, ami nem csak párbeszédre épül.
Irány foglalózni, majd jó játékot!