Nehéz reggelem volt. Még az iskolába menet is kávét vedeltem, annyira fáradt voltam. Nem bírtam magammal, kiszöktem este is kocsikázni. Egy hétig nélkülöznöm kellett a kicsikémet, mert szervizben volt. Valamelyik idióta vandál banda felkarcolta több helyen, meg betörte az összes üveget. Nem volt mit kilopni belőle, így csak a zsebpénzemet sikerült elúsztatniuk. Manapság milyen drága a javíttatás! Mindegy, legalább ő jól van.
Az esti hűvös levegő, ahogyan a hajamat fújta, mámorító volt! Kizárva a külvilágot, letojva a holnapot száguldottam a korom sötétben. Ekkor érzem magam igazán szabadnak és boldognak. A sebesség a mindenem. Istenem, de mennyire imádok suhanni a kocsimmal! Nincs is ennél szebb érzés.
A suliba is autóval jöttem, bár már sokkal lassabban és gondterheltebben. Ma töriből dogát írunk, és persze semmit nem tudok. Mondjuk még érettségiig van időm, szóval a tanulással nem zavartatom magamat. Úgyis orvos leszek, oda pedig nem az évszámok fognak kelleni. Emelt kémia érettségi, na, az fog kelleni. Attól tartok is rendesen. Ki az a hülye - rajtam kívül -, aki önszántából ilyen érettségit tesz le? De komolyan. Azoknak nincsen életük? Vagy orvosok akarnak lenni. Én kiskoromtól fogva autóversenyző szerettem volna lenni, de erről már lecsúsztam. Maradt a doktori. Az sem olyan rossz, emberek életét mented meg, nap, mint nap esélyt adsz másoknak a boldog életre... Na, jó, ez kamu. Az autóversenyzés mérföldekkel jobb! Vladár egészségesen kiröhögött, mikor megtudta a terveimet. Akármennyire is bírom, a tovább tanulásban egyedül apukám tudott segíteni. Ő mondta, hogy tökéletes lennék orvosnak. Gondolkozzak el azon, mit tudnék magammal igazán kezdeni. Hiszen az autómat is olyan szeretettel szerelem és gyógyítom. Az autót is tőle kaptam. Egy sötétkék Ford Focus. A vezetői vizsgáimra is elkísért. Lehet, az érettségire is el fog. Nem bánnám, ő mindig le tud nyugtatni.
A becsengő előtt rubik kockáztam egy kicsit a suli előtt. Nagyon jó játék, rengeteg időmet leköti, közben fejleszti az agyamat. Legszívesebben ilyesmikkel ütöm el az időmet. Amiért viszont a lépcsőknél álltam, az nem a friss levegő, hanem az egyik ismerősöm volt. Régen dumáltunk, gondoltam ma már beszélhetnénk. El akartam neki mesélni a szervizt, reméltem ő ismeri a helyi vandálokat. Igen, ez volt az oka az igazi találkozónak. Már mindenkit körbekérdeztem a suliban, már csak ő maradt. Nagyon féltem a kocsimat. Annyira, hogy Mádaytól és kértem már tanácsot ez ügyben. Ez volt az első és utolsó ilyen eset, erre meg esküszöm! Arra a kérdésre, hogy tud-e mondani pár nevet, akik ilyet csinálhattak, felsorolta a fél sulit, plusz még a tavalyi végzősöket is. Nem sokra mentem vele.
A távolban megláttam Szabolcsot. Intettem neki, és lazán a korlátnak dőltem. Percekig tart mire ideér, hiszen a csajok elözönlik amikor beérkezik a suliba, és ez ma sem volt másképp. Amíg a tapadókat próbálta lerázni én a tekintetemet újra a kockára fordítottam, majd tizenhárom laza forgatás múlva ki is raktam.
- Szevasz. Mi újság van veled? - kérdeztem csevegő hangon, mikor mellém ért.
by