Szalai C. Kinga

Szalai Camilla Kinga

Hozott; [You must be registered and logged in to see this link.] as Adrey Delon

Még mindig szaporán kapkodom a levegőt, a bal arcomon lassan folyik le egy kósza könnycsepp. Odanyúlok, hogy letöröljem, de abban a pillantban követi egy második és együtt, megelőzvén a kezemet lecsöppennek az államról. Pislogok kettőt. Hármat. Kitisztul a látásom és inkább hátat fordítok a széliránynak, hogy a csípős, süvítő szél ne bántsa többet a szemeimet.
Vigyor terül szét az arcomon, amikor megpillantom a felém közelítő alak férfias vonásait. Messze van még, de idáig elhallatszik ahogy felnevet. Hátrálok egy lépést, majd még egyet és amint odaérek a öreg tölgyfához, a korhadt törzsének döntöm a hátam.
Magabiztosan mozgok. A jobb lábam is a fa törzsére tapasztom, majd minimális erőt kifejtve felnyomom magamat a legalacsonyabb faágra. A mosolyom levakarhatatlan. Rég éreztem magam ilyen felszabadultnak.
Némán, a hintázó lábaimmal a levegőt kavarva, kissé szinte már bárgyún mosolyogva figyelem a barátom minden léptét amivel egyre felém közelít. Nem mondhatnám, hogy nagyon kapkodna. Komótos lépéssekkel szeli át a zöldbe borult rétet. Vagy mezőt. Kinek mi, kedve szerint.
Nem tudnék éles vonalakkal körbehatárolt okot adni a hirtelen rám tört boldogságnak. Mintha csak a szellővel jött volna, amit Matt hozott magával. Rendszerint így szokott lenni, ha a délutánt, netán az egész napot együtt töltjük.
Szerintem nem volt még olyan, hogy ne tudott volna jobb kedvre deríteni. Habár, ezen nincs túl sok csodálkozni való. Gyerekkori barátom hamarabb kitalálja mi nyomja a lelkem, minthogy én bármire is gondolnék. Nincs tigris a falkában, aki hozzá fogható lenne. Elfogultnak tűnhetek, de aki ismeri őt – az igazi Matthew-t - az pontosan tudja miről beszélek.
Félhosszú sötét, leginkább barna hajával, csillogó zöld szemeivel, széles vállával és utánozhatatlan személyiségével, az összes falkabeli lány bugyiját képes lenne levarázsolni, ő mégis úgy tesz mintha ez az egész egyáltalán nem érdekelné. Mintha nem tudna a puszta tényről, hogy úgy fest mint egy két lábon járó görög isten. És akkor ezek csak a külsőségek. Egyetlen oka van, hogy nem hever még a lába előtt a falka összes hajadon nőstény tagja. Matt-et mindenki kinézi, amiért folyton velem van. Piszok féltékenyek. Nem értik mi olyan különleges bennem. Őszintén, én sem.
Azokkal a lányokkal ellentétben akik nem bírják, ha kívül esnek a reflektorfény peremén és brancsban járnak mindenhova, én inkább a magányt részesítem előnyben. Ha nincs Matt, akkor egy jó könyv, kávé és patakcsobogás hangját. A futást, a gyorsaságot.
Ha akad verseny partnerem.
–Legyőztelek. Harmadjára is. – nyújtom rá gúnyolódón a nyelvem amikor már csak körülbelül 5 lépés távolságra állt tőlem.
– Húzd vissza, elviszi a cica. – sétált elém és már nyújtotta a kezét fenyegetőleg, hogy megcsípje a nyelvem amikor gyorsan visszahúztam.
–Mi tartott ennyi ideig? – kerültem ki a ’nyelvlopkodós cica’ témáját. – Rád várok vagy 3 perce.
– pillantok szimbolikusan a csuklómra, ami természetesen csupasz. Ha tigris vagy, nincs szükséged rá, hogy méregdrága svájci karórával villogj, a belső biológiai óra minden nanotechnológiai kütyünél hasznosabb.
–Ne haragudj, hogy megvárakoztattalak, de nem hagyhattam figyelmen kívül a csipkeborkor mögül hallatszódó kétségbeesett kiáltásokat. – mosolyodik el pimaszul, én pedig értetlenkedve húztam fel a jobb szemöldököm. Még két lépéssel közelebb jön és a bal kezét a cipőm orrára teszi, míg a jobbat kitartóan maga mellett tartja. – Találkoztam három nimfával, akiktől a segítségemért cserébe, ezt kaptam. – Azzal a jobb kezében szorongatott, eddig rejtve maradt gyönyörű szál gardéniát a hajamba tűzi.
Széles mosoly kúszik az arcomra.
–Valóban? Ugyan, mi volt az a hősies cselekedet, amiért azok a nimfák ilyen egy lélegzetelállítóan szép virágukat neked adták? – pislogok sűrűn.
–Az maradjon, az én titkom. – Felém nyújtja a kezét, és lesegít a fáról így a szintváltozás okán, már képes fölém magasodni. – Visszavágót követlek.
–Töröld le a vigyorod. Még a végén elvakulsz az önelégültségtől és nekimész egy fának. A barátnőid – utalok a viccből előbb kitalált nimfákra – nem repesnének az örömtől.
Még egy pillanatig kivárok, hogy az agya feldolgozhassa amit mondtam, majd a következő pillanatban csak engedtem az ösztöneimnek, hogy eluralkodjanak rajtam. A levegő ismét megtelik pézsmaillattal. Körmeim a puha földbe mélyesztem. Hátrafordulva még egyszer belenézek a még emberi szemeibe, majd futásnak eredek.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Becenév:Kinga és kész. A többi butított becézésre, mint akár a 'Kingus' és társai nem hallgatok. A Camilla-ként pedig szigorúan tilos bárkinek is szólítania. Kor:17 Születési idő/hely:1996. március 19., Bratislava, Szlovákia Szeret: Szeretem a frissen leesett eső tiszta illatát, legfőképp olyankor amikor a levegő nincs eltelve nehéz párával és nem csap meg lépten-nyomon az ázott kutyabunda kellemetlen bukéja. Életem szerelme a gyönyörű hosszú szőrű angóra nyuszim, Keksz. Ezen felül oda vagyok a piros berendezési tárgyakért, a kávéért, egyetlen ikertestvérkémért Tomikáért, valamint a hajam vörös színéért. Nem szeret: Gyűlölettel tölt el az emberi gerinctelenség és kisstílűség látványa. Komolyan, egyszerűen felfordul a gyomrom egyesek viselkedésétől. Számomra nem létezik nagyobb bűn annál, ha valaki nem egyenes, nem képes nyíltan felvállalni a tetteit, nézeteit esetlegesen gondolatait. Ennél már csak az tudja jobban felpöckölni az agyam, ha valaki lenézően viselkedik. Utálom, amiért a társadalom kilöki magából azt aki más... Ja! És a sportok, nincs ínyemre túlzottan a megerőltető testmozgás. Szülők: Meglepő lesz ha azt mondom hogy nem szeretem a szüleimet? Szerintem sem. Teljes mértékben osztom a bátyám véleményét a dologról. Az apám ugyebár nem ismerem, mindössze a nevét és a bankszámlaszámát tudom. Igen, Maxim Taylor bár elhagyott minket mielőtt mi egyáltalán megszülettünk volna, azért ha nem is a bűntudat mardossa, de van valami oka annak hogy hónaponta küld egy halom pénzt. Lehet hogy van lelke és így próbál enyhíteni a bűntudatán? Haha, elhitted... Az anyám, Szalai Nikolett már más tészta. Bár ő velünk volt, a kezdetektől, hiszem ő hordott ki minket azért ez mégsem teljesen igaz így. Konkrétan végigszenvedte azt a pár évet amit még muszáj volt, aztán az első adódó alkalommal beadott minket bölcsődébe és innentől már a magunk útját jártuk. Valóban, jól látszik egyik szülőnk sem vett részt az aktív neveltetésünkben, csoda hát hogy olyanok lettünk amilyenek? Testvér: Szalai Alexander Tamás akit végtelenül szeretek, viszont -és most megengedem magamnak a luxust és hangot adok a felháborodottságomnak- az őrületbe tud kergetni azzal, hogy folyton az orrom alá dörgöli azt a nyamvadt 3 percet. De komolyan, az magában elég frusztráló hogy azzal a tudattal kell éljek én vagyok a 'kistestvér' de még ha tudnám se engedné elfelejtenem a tényt. De egyébként, ha mindezt leszámítjuk nincs porcikája amihez ne ragaszkodnék. Lehet pont ez a 3 perc az oka, de felnézek rá egy kicsit és bármiben a segítségére vagyok, ahogy azt is tudom hogy ő is mindig mellettem áll ha szükségem van rá. Szép is az iker-élet. Ha már szülőkből nem jutott. Legjobb barát: Hűű, ez fogós. Igazából a közvetlen környezetemben, -értsd iskola- nincs senki akiben megbíznék mint barátban. Komolyan, persze mindenkivel jóban vagyok úgy köszönés és sablon 'hogy vagy? Jól,és te?'-szinten de semmi mélyebb kapcsolatot nem tudtam kiépíteni az iskolatársaimmal. A legjobb barátnőm Sopronban él, így viszont nagyon keveset látom Rékát. Ő olyas valaki aki bizonyította hogy minden áldozatot megér a barátsága. Dára lélek. Csoport: 11/a Beszélt nyelvek: magyar, angol, francia, spanyol Hobbi: Igazándiból csak egy jó könyv vagy fényképezés tud lefoglalni, esetleg a jó társaság de sajna az ritkán adatik meg. Ja! Majd elfelejtettem, imádok két keréken gurulni, de Tomi nem engedi hogy motort vegyek. Állítása szerint félt. Aha, attól hogy jó kedvem legyen? Köszi bátyó. Háziállat: Már említettem feljebb a hosszú szőrű házi angóra nyuszim, Kekszet. A tizenharmadik szülinapomra kaptam Tomikától. Az életem az az állat. Jellem: Pár rövid mondatban? Nos, megpróbálhatom. Külsőre olyan rút kiskacsa beütésem lehet az óriás méretű sötét karikáktól a szemem alatt amik bár megtévesztőek lehetnek, nem nem az alváshiánytól varázsolódtak a helyükre, én így születtem. Igen csak mivel már megtanulhattam, hogy az élet nem egy tündérmese az én történetem sem úgy fog befejeződni, hogy majd egy szép nap megszépülök és kecses hattyú válik belőlem. Nem mintha bajom lenne a külsőmmel, egyszerűen tisztában vagyok vele hogy nem egy porcelánarcú játékbaba utánzat vagyok. A hajam formáját, állagát és színét viszont egyenesen imádom. Más. Beszéljünk a belsőről, úgy is azt állítják az okosak, hogy az alapján ítélhető meg igazán egy ember. Amivel egyébként egyet értek. Akkor ez azt jelenti, hogy okos vagyok? Éljen! Tehát, bár néha teljesen bolondnak tűnhetek, ez azért nincs teljesen így. Ugyanolyan jól tudom kezelni a komoly helyzeteket mint bármi mást, egyszerűen csak megtanultam nevetni azon amin változtatni nem tudok. Amit fontosnak tartok magammal kapcsolatban, hogy kiválóan őrzöm mások titkát.Még nem volt rá példa, hogy akár egy gyenge pillanatomban eljárt volna a szám. Azzal ellent mondanék a saját elveimnek, és akkor nem biztos hogy képes lennék ismét tükörbe nézni.

Elfogadva!

Hát Kinga ez nagyon jó lett! Úgy álltam neki a karakterlapodnak, hogy biztos jó lesz, és igazam is lett. Szépen fel volt építve, meg volt fogalmazva és...Nem is tudom mit akarom mondani, a lényeg, hogy nagyon jó lett. Mivel a másik Kinga nem írta meg már 2 hete a lapját, így nem is kell várnod már, mert le vagy fogadva. Nyomás foglalózni, majd keresd meg a 3 perccel idősebb testvéred!